Eszembe jut az egyik kedvenc szufi költeményem,amely azt mondja,hogy a Mindenhatomàr hosszu idövel ezelött egy kört rajzolt a homokba,pontosan a körül a hely körül ahol most àllsz.
Muszàly,hogy néha összetörjék a szivünket.Az összetört sziv jo jel.Azt mutatja,hogy valamit legalàbb megprobàltunk.
Az emberek azt hiszik,hogy a lelki tàrsuktökéletesen illik hozzàjuk,és ugye mindenki erre vàgyik.De az igazi lelki tàrs az nem màs,mint egy tükör,aki megmutatja,mi az ami téged visszatart. O az,aki felhivja a figyelmedet önmagadra,hogy végre megvàltoztasd az életed.Az igazi lelki tàrs valoszinüleg a legfontosabb személy akivel csak összehoz az élet,mert ö az aki ledönti a sajàt magad emelte falakat,és életre pofoz.De hogy örökre vele maradj?A!Az tul fàjdalmas lenne.A lelki tàrsak csak annyi idöre tünnek fel az életedben,amig rà nem vilàgitanak a személyiséged egy ujabb àrnyoldalàra,aztàn eltünnek.
Alattunk,az ocean fenekén vastag telefonvezeték viszi a hangokat a földrészek között.A vizszint mit sem sejt.Fent,a felhök között hatalmas utasszàllito gèpek szelik a levegöt - nyomtalanul tünnek el a térben.
Utànunk sem marad semmi.Pedig itt voltunk,ketten,szerelmesen,életünk értelmét kerestük.
(Liv Ulmann)
Idönkent szerettem volna,ha boldogabb.Da ha valaki hoban,telben,rügyezö agakat akar latni,mert tavaszt szeretne,akkor igazsagtalan a fakkal.
(Liv Ulmann)
Ha egyedül vagyok a szobàban,akkor ember vagyok.Ha bejön egy nö,akkor férfi lettem.Es annyira vagyok férfi,amennyire nö az,aki bejött a szobàba.
Egy nönek döntenie kell:olyan férfi oldalàn,aki tetszik a nöknek,nem talàlja meg a biztonsàgot;olyannal pedig,akit a nök nem szeretnek,nem lesz boldog.
(Anatole France)
