Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Annyiszor de annyiszor elhatâroztam mâr,hogy kiirom magambôl ami bennem van. De hogy kinek miêrt ês minek nem tudtam ên magam sem.
Eleinte a gyerekeimnek akartam irni magamrôl. Mert râjöttem,hogy mi emberek nem ismerjük egymâst.Pontosabban kis kockâkat ismerünk egymâsbôl,ês ha minden kis kockât szêpen összeillesztenênk sem lehetne teljes a kêp,mert vannak kockâk maiket magunknak tartunk meg. Aprô,de szerintem fontos rêszletek.A gyengêink, a fêlelmeink,a vâgyaink, a megvalôsitatlan âlmaink,êrzêseink,aprô örömeink.
Jô lenne nekik elmondani de nem biztos,hogy êrtenêk.
Hogyan is êrthetnê meg kamaszodô fiam – aki anyjât valami "Szeplötelen Szüz Mâriâhoz" hasonlô ke^kênt lâtja – hpogy anyja is izig vêrig nö,mint zsuzsi aki utân megfordukl az utcân ês lassan lassan egyre pajkosabban fantâziâl…Jô persze Zsuzsi vagy 15 êvvel(igen,persze mêg többel) fiatalabb nâlam,de a lênyeg amire utalni akarok a nöisêge.
Igen a nöisêgröl is szeretnêk szôlni,a fêrfiakrôl is,a szülökröl ês nagyszülökröl, a barâtokrôl pillanatokrôl,hêtköznapi csodâkrôl. Arrôl a csomagrôl (ezt igy szoktam nevezni az utôbbi idöben bâr lehet utilapu pontosabb kifejezês lenne) amit mindannyian otthonrôl hozunk ês cipelünk egy êleten ât. Ami meghatâroztza milyennê vâlunk ês azt is, gyermekeinket milyennê prôbâljuk formâzni.
Azt szoktam mondani,mindnyâjan elkövetünk ,elkövettünk vagy fogunk elkövetni hibâkat.Ez egêszen biztos,ezen kâr is râgôdni. Ha nem igy lenne mit adnânk mi gyermekeinknek utravalôiul? Valamit amböl fejlödhetnek,ami öket nyomasztotta vagy êppen êgig emelte âmit mindenkêppen ma^skêpp akarnak csina^lni vagy amitöl sosem akarnak megvâlni.
Vajon ha megke^rdeznêm a körülöttem lêvö embereket hogy mi lenne az amit mindenkêppen ugyanûgy vagy biztosan egêszen mâske^pp akarnak csinâlni mint szüleik mit vâlaszolnânak?
Vagy tudjâk-e gyermekeink a kedvenc könyvünk cimêt,a kedvenc zeneszâmunkat vagy êppen a kedvenc helyünket a va^rosban? Vagy az jut-e eszükbe ami nekünk?
 
Hogy ez miêrt fontos? Mert ezekêrt a gondolatokêrt ,pillanatokêrt êrdemes êlni.Ezeket êrdemes magunkkal vinni ês könnyeken ât is mosolyogva gondolni râjuk vagy êppen örökiteni.Sokkal de sokkal több van,mint gondolnânk.De nem gondojuk. Mert nincs idö,mert rohanunk,mert fêlünk kiadni magunkat.Mert sokkal fontosabb egy ûj cipö,egy semmitmondô randi,egy megbeszêlês,mint felhivni valakit akit szeretünk,vagy felugrani ês elmesêlni,hogy ma râd gondoltam,mert… Majd holnap,vagy legközelebb…
 

Ha lehet…

....

es szepen,lassan az evek alatt lomorzsolodunk egymas eleteböl.Nem biztos,hogy azert mert a kapcsolat nem fontos,SÖT! Lehet,nagyon is fontos,de akkor eppen fontosabb rohanni valahova,a munkankat vegezni egy futo baratsagra figyelni.Ki tudja mi is az ok.Mindig ki tudjuk menteni magunkat magunk elött valami olcso kis hazugsaggal.Mert tan önmagunkat a legkönnyebb becsapni.Mas elgondolkodik azon amit mondunk neki,nem biztos,hogy elhiszi,visszakerdez.De önmagunkat amitani oly egyszerü hisz nem akarjuk a valosagot mert tulsagosan is fajdalmas.Önmagunkkal szembenezni sokkal fajdalmasabb mint barkivel akit valaha bantottunk.Önmagunkba leszallni,öszintenek lenni,vislekedesünk,fajdalmaink okat megtudni nagyon keserves ut.Van,aki inkabb valasztja a sanyaru mindennapokat,az ures eletet vagy akar az elmulast.

...

Itt vagyunk egymas körül,többet-kevesebbet jeletve egymasnak.Van ugy,hogy mikor – hogy…Van hogy soha nem ismerjük meg akit szeretnenk,es van,holy olyanok keresztezik utunkat,akikre nem is szamitottunk. Hanyszor megyünk el ismeretlenül egymas mellett mig a SORS ugy don’t,hogy szembetalalkozunk?Hanyszor fogjuk meg ugyanazt a kilincset vagy lepünk be ugyanazon az ajton par perces különbseggel mig esetleg megis egymasba kell akadnunk.Es hanyszor van hogy egymas eletebe akadtunk es nem tudunk mit kezdeni vele?
Szerencsetlen pillanatok miatt sem erre sem arra nem alakul a dolog viszont megszabadulni sem tudunk a masiktol.
Aztan valaki megunja a jatekot es kifujja a gyertyat,az eletet…Akkro raebredünk mit is jelent
A masik,mi volt a helye,a szerepe es hirtelen minden erzes gondolat kristaly tisztan tolodik ajkunkra legyen az bocsanat,köszönöm,fontos vagy vagy szeretlek.
Es minel több a “kialudt gyertya” körülöttunk,annal kemenyebb a jatek,nehez megküzdeni a veszteseggel.Elöször is avval kellene tisztaba jönni ki is a vesztes:aki elment vagy aki itt maradt a masik emlekevel es hianyaval.